-
Háborús sérült homlokzat
A Magyar Királyi Pénzügyminisztérium épületének főhomlokzata 1945-ben. A második világháborúban, Budapest ostroma idején több bombatalálat érte. Az épületegyüttes jelentős károkat szenvedett, de a sérülések helyreállíthatók lettek volna.
-
Csarnok és
díszlépcső
„A térről mindenekelőtt árkádos aláhajtóba, onnan széles előcsarnokba és 360 m² területű csarnokba jutunk. Tizenhat oszlop tartja csillagboltozatu födémét. Ennek a főbejárónak középső tengelyében fekszik a főlépcső, öt méter széles karral; ezen sokszögű apszissal lezárt pihenőhöz jutunk, ahonnan jobbra is, balra is egy-egy 4 méter széles lépcsőkar visz az emeletre. Nagy súlyt helyeztem a lépcsőház világosságára: ...”
Fellner Sándor, 1904
-
Építési tervek
„A föladat az volt, hogy a ministerium nagy terjedelmét szem előtt tartva, olyan legyen a beosztás, hogy az ügymenet mindenütt a legkönnyebben a legrövidebb uton bonyolittathassék le...
Bár a közhivatalok elhelyezésének kérdésével évek óta foglalkoztam, a programm terjedelme, a hely czélszerű kihasználásának kérdése nagyszabásu előmunkálatokat tett szükségessé.”
Fellner Sándor, 1904
-
Fogadóterem
Az építkezés során az ország legkiválóbb mesterei és szakmai műhelyei működtek közre, többek között a Zsolnay kerámiagyár, Melocco Péter Betonáru Gyára és Majorossy Géza építőmester.
-
főhomlokzat
„Nagy költséggel restaurálták a történelmi és művészi becsü koronázó főtemplomot s ennek most már méltó környezetet kellett teremteni. A templom tere kicsiny ugyan, de nemzeti életünk nem egy fontos eseményének volt és lessz a szinhelye. Kétségtelen, hogy a Szt.-Háromság-térnek aestetikai súlypontja a koronázó templomra esik. Ez ad a térnek jelleget, ez teszi fontossá. A pénzügyministeri palota fogadó- és disztermeinek tehát a telek azon részére kellett kerülniök, amely a tér felé esik.”
Fellner Sándor, 1904
-
országház utcai homlokzat
„Bár az oldalhomlokzatok egyszerűbbek, megoldásuk mégsem volt könnyű. Először is számolnom kellett nagy hosszukkal s a környező utczák szűk méreteivel. Azután tekintettel kellett lennem ezeknek az utczáknak tört vonalaira, amelyeket mindenképpen kihasználtam a tervezésnél. Végre szervesen össze kellett kapcsolnom a kétemeletes, kővel kiburkolt főhomlokzatot a háromemeletes vakolt oldalhomlokzatokkal.”
Fellner Sándor, 1904
-
díszudvar
FELLNER SÁNDOR ÉPÍTÉSZ
1857. január 22. (Budapest) – 1944. november (Budapest)
Fellner Sándor tanulmányait Pesten, a belvárosi Főreáliskolában kezdte, majd a Budapesti Műegyetemen folytatta. Ennek elvégzése után 1873-76 között királyi ösztöndíjjal a bécsi Képzőművészeti Akadémián (Akademie der Bildenden Künste Wien) Theophil Hansen tanítványa, majd 1876-79 között a párizsi Szépművészeti Iskola (École des Beaux-Arts Paris) növendéke volt. Tanulmányai után Párizsban dolgozott az Operaház (Palais Garnier) híres építésze, Charles Garnier mellett. Zichy Mihálynak, a kor neves festőjének párizsi műtermében párhuzamosan festészetet is tanult, néhány képét a párizsi Salonban állították ki. 1879 elején – 22 évesen – visszatért Budapestre, és itt telepedett le, ahol megkezdte saját tervezői pályafutását. 1905-ben – Toronyi előnévvel – nemességet kapott. 1944 novemberében, 87 éves korában a budapesti gettóban hunyt el.
-
díszterem
A Szentháromság téri Pénzügyminisztérium elkészítésére Fellner Sándor 1899-ben kapta meg a tervezési megbízást. A hosszas előkészületeket követően az építkezés 1901. október 10-én – Építési Bizottság irányítása mellett – kezdődött, az épület alapkövét pedig 1902. április 15-én tették le.
„Az alapkő Ney Ede és társai által mészkőből készült 0.80 – 0.70 – 0.51 méretekben, belsejében az alapkőbe tett tanusító okmányon kívül az épület madártávlati képét, pénzeket és napilapokat tartalmazza.
Elhelyeztetett pedig a Szt. Háromság tér és Pázmány utcai utcai főfalak összeszögelésében 2.45 m mélységben az utcai járda alatt.”
Építési napló, 1902
-
tanácsterem
Fellner Sándor építészeti stílusára jellemző a sokoldalúság. A kor ízlésének megfelelően többféle stílusban tervezett; neoreneszánsz, neogótikus, majd később neobarokk, neocopf és neoklasszicista épületek kerültek ki műterméből. Tervezett villaépületeket, bérházakat, szállodát, ipari épületeket, zsinagógákat és kormányzati épületeket.
Művei közül kiemelkedők:
Magyar Királyi Pénzügyminisztérium
(Budapest, Szentháromság tér 6.) 1901-04
Ritz Szálló
(Budapest, Apáczai Csere János u. 12-14, megsemmisült) 1910-13
Lágymányosi Dohánygyár
(Budapest, Budafoki út 59.) 1912
Igazságügyi Minisztérium
ma Fővárosi Ítélőtábla (Markó u. 16.) 1913-18
-
építési napló
„Az alapkő Ney Ede és társai által mészkőből készült 0.80 – 0.70 – 0.51 méretekben, belsejében az alapkőbe tett tanusító okmányon kívül az épület madártávlati képét, pénzeket és napilapokat tartalmazza.
Elhelyeztetett pedig a Szt. Háromság tér és Pázmány utcai utcai főfalak összeszögelésében 2.45 m mélységben az utcai járda alatt.”
Építési napló, 1902
-
zsolnay díszítő elemek
A korának legmodernebb építészeti megoldásait felvonultató épület kivitelezési minősége is magas színvonalú volt. A városképi szempontból meghatározó homlokzatok és a tetőzet kialakításában döntő szerep jutott az épületkerámiákat, illetve mázas tetőcserepeket gyártó Zsolnay Vilmos kerámiagyárának, valamint az épületszobrász munkákat végző Ney Edének, az acélszerkezetek pedig a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárában készültek.
-
főhomlokzati részlet
„Azzal, hogy a pénzügyministerium palotája oly közeli szomszédságba került a koronázó
főtemplommal, eldőlt a palota építészeti stílusának kérdése is. Az kinálkozott feladatul, hogy munkámmal harmonikus képet teremtsek e téren. A kicsiny Szt.-Háromság-téren lehetetlennek tartottam az egységes hatás feláldozása nélkül más, mint gotikus formák alkalmazását...”
Fellner Sándor, 1904
-
országház utcai részlet
A 19-20. század fordulóján terjedt el, hogy az épületek külső és belső burkolásához a Zsolnay-gyár termékeit kezdték el alkalmazni. Ez nem csak praktikus volt – hosszú távon képes ellenállni az időjárás és a nagyvárosi környezet viszontagságainak –, de színeivel és formai gazdagságával jól illeszkedett a korszak uralkodó, historizáló stílusához, majd később a szecesszió igényeihez is.
