Mint ismeretes, 1948-ban – a háborús sérülések kijavítása helyett – az épület nagy léptékű átépítése mellett döntöttek. Ennek során a Szentháromság téri palotarészt megfosztották díszeitől, elbontották a rizalitot és egy teljes szintet, a főhomlokzat változatosan tagolt, több részből álló tetőzetét pedig egyetlen óriási tetősíkkal helyettesítették. A jóval puritánabb irodaszárnyak homlokzatánál is hasonlóan jártak el, ráadásul itt az udvari traktusokban meghagyták a legfelső emeletet, így az utcafronton a visszabontott szintet mostanáig egy jóval nagyobb felületű, monoton tetősík „takarta”. Mindezt úgy, hogy a tetőgerinc magassága közel változatlan maradt. A múlt időt az indokolja, hogy az irodaszárny egyes részein megkezdődött a tető bontása, amit a födémcsere, a régi-új falazat visszaépítése és Fellner eredeti terveinek megfelelő fedélszék kialakítása követ majd.
Az épület más részein a kivitelezők a korábban megkezdett munkákat az ütemterv szerint végzik. A minden szintet érintő – kényszerű – födémcsere hamarosan befejeződhet, a főépület pincéjében pedig már az új víz- és csatornahálózat épül. A homlokzatok rekonstrukciójának elengedhetetlen munkafázisa a régi vakolatok leverése, mely jelenleg az Országház utcai fronton jól halad. Ugyanezen utcaszakaszon az egyik kapubejáró helyreállítása is folyamatban van, hamarosan kívülről is láthatóvá válik. Ez a Díszudvarra nyíló, úgynevezett II. kapu, amelyet az átépítéskor befalaztak, és amelynek újranyitása fontos eleme az épületegyüttes eredeti közlekedési rendszerét is tiszteletben tartó rehabilitációnak.
