Az épületegyüttes Szentháromság téri, díszes, héttengelyes főhomlokzatának meghatározó eleme volt a középrizalit, és annak szélső tengelyeiből emelt két torony. 1948-ban a rizalitot és a tornyokat is elbontották, az épület oldalszakaszait — mondhatni vállait — összenövesztették. A homlokzat sóskúti mészkőlapjainak és párkányelemeinek kibontása, majd a főbejárat előtti trachit talapzat, valamint a jelentősen elhasználódott acélgerendák elbontása után január második felében az alapozási és pillérek vasbeton szerkezetének szerelésével elkezdődött a rizalit visszaépítése.
A díszterem feletti szakaszon, a III. emelet fölötti tetőtérben folyamatos a koporsófödém bontása. A födémbontás során megtalált, korábban a padozatba temetett gipszelemek, tetőcserép és padlóburkolat töredékek rendkívül értékesek a homlokzati és a belső reprezentatív terek műemléki tervezését végző szakemberek számára. Többek között így készülhetnek hiteles színminták a terrazzo pótlásokhoz és helyenkénti újra gyártásához, egy-egy bélyegzővel ellátott színes, mázas kerámiaelem pedig valódi kincsnek számít. A leletek birtokában a helyszíni rehabilitációs-rekonstrukciós munkák is megkezdődtek.
Az épületegyüttes hátsó traktusában terv szerint folytatódnak a födémmegerősítések, a külső homlokzati és a belső vakolatleverések, a pince és az alagsori szinten pedig az utólagos vízszigetelés.
A Díszudvarban és a Fortuna-udvarban lehetőség nyílt a korábban értékes leleteket feltáró régészeti kutatások folytatására, amelyek előkészületeként fűthető sátrak felállítását kezdte meg a kivitelező. A Fortuna közben pedig nemsokára a második toronydaru is munkába áll, ennek vasbeton alapzata szintén elkészült már.